Két kirívó eset
Két kirívó eset ... avagy mennyi idő alatt tanulok meg angolul?
Számolgattuk már az előző bejegyzésekben - de a válasz: mindenkinél egyéni. Bármilyen módszert is választasz, a végeredmény Tőled függ. Mennyi időd van rá napi szinten? Elegendő-e a közoktatás? A nyelviskolában érzed jobban magad vagy magántanárral haladsz ütemesebben? Rá tudod-e venni saját magad az egyedül tanulásra? Hajlandó vagy-e időt, energiát és pénzt beletenni? Mennyit? Mennyire sürgős neked?
Vagyis erre a kérdésre nem tudok választ adni. De itt a két kirívó eset, amint ígértem.
Hiszitek-e?
Voltak olyan tanítványaim, akik halandzsáztak az angol óráimon. Mert tudjuk, hogy először gagyog a csecsemő, majd halandzsa-nyelven, 'beszél' egy idő után a kisgyermek. Így természetes. Ez a nyelvtanulás folyamata. ezek a tanulók nem voltak azon a szinten sem, hogy egy idegen - számunkra még ismeretlen - hangzókészleten alapuló nyelven, akár egy-egy szót visszamondjanak.
Nem, nem vettem el a kedvüket, nem volt se cikizés, se megszégyenítés - és tudjátok mi a fura? Az osztálytársak se cikizték őket. Ha nekem az természetes, hogy ők ennyire képesek, akkor nekik is természetes. Ha én nem találok benne kivetnivalót, akkor ők sem. Ha a lassabban haladók dicséretet azért kapnak, mert megpróbálják, akkor továbbra is fognak próbálkozni. A többiek viszont büszkék magukra, mert ők szintet léptek! Nekik már az utánmondás, az ismétlés, a szavak kiejtése is megy. Jól haladnak.
Ezzel ellentétben olyan tanítványom is volt, aki eldöntötte, hogy egy nyáron megtanul angolul! És megtanult! Szárnyalt! Önállóan! Ő viszont nem sajnálta se az időt, sem a pénzt: megvette azt az oktató programot (QLL) amivel otthon, egyedül tudott tanulni. Először tisztáztuk, hogy hetente, naponta mennyi időt tud rászánni a tanulásra. Lebontottam, beosztottam neki a tananyagot és hetente egyszer konzultáltunk: meddig jutott el, sikerült-e. Egyeztettünk, szorosan együttműködve. Az órákon segítséget kért, gyakorolt és két hónap után kommunikált velem - angolul! Ez sem lehetetlen! ☺